Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Dió képes leírás - Gyümölcs.tlap.hu
részletek »

Dió - Gyümölcs.tlap.hu

Képes leírás

Itt vagy: gyumolcs.tlap.hu » Dió
Keresés
Találatok száma - 4 db
A diófa leggyakoribb betegségei és kártevői

A diófa leggyakoribb betegségei és kártevői

Szinte minden kertben, hegyi telken, hobbitelken megtalálható a diófa. Ismerkedjünk meg néhány sorban és képben a diófát károsító kórokozókkal. Szaporítóanyagot károsító kórokozók Kórokozó: Rozelliniás gyökérpenész (Rosellinia necatrix) Szegecsfejű gyökérgomba (Roesleria pallida) Cseresznye levélsodródás vírus (Cherry leaf roll virus) Gazdanövény: szőlő, gyümölcs (ezek után történő telepítés okozhat fertőzést) Tünet: telepítések, fiatal telepítések elhalását, katasztrofális pusztulását okozhatják. Forrás: szőlő és gyümölcsös kivágása után, a betelepíteni kívánt terület, talaj fertőzöttsége okoz gondot. Védekezés: talaj- és gyökérvizsgálatot kell végezni még a telepítés megkezdése előtt. Amennyiben az említett kórokozók megtalálhatók a talajban, akkor a telepítést nem szabad megkezdeni, az adott területről le kell mondani, mivel kémiai védekezés nem áll rendelkezésre...

Dió (Közönséges diófa)

Dió (Közönséges diófa)

A növény leírása: A diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozik. Perzsiából és Közép-Ázsiából származik. Gyorsan növő, hosszú életű fa. Kertek, gyümölcsösökbe, házak udvarára gyakran ültetik, utak mellett is számtalan helyen megtalálható. Csonthéjas termése a dió. Hogyan gyűjtsük? Gyógyászati célra a növény levelét, termésének külső húsos burkát (diókopács), és a népi gyógyászatban a csonthéjon belül a terméseket elválasztó, éretlenül nagyon keserű hártyát hasznosítják. A levelet csak a fáról szedjük, és a szép egészséges levelet kell gyűjteni a száráról lefosztva. Gyűjtési ideje: június-augusztus. A diókopácsot diószüretkor, szeptember táján kell gyűjteni. Ehhez érdemes kesztyűt húzni, mert lemoshatatlanul sötétbarnára színezi a kéz bőrét. A gyűjtött kopácsot jól szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell szárítani, de a már megromlott, penészes részeket előtte és közben el kell távolítani. Mi van benne? A levéldrog naftokinon származékokat (juglont), cserzőanyagokat (ellágsav-származékokat), flavonoidokat, illóolajat tartalmaz. A diókopács juglont és hidrojuglon glikozidokat tartalmaz...

Dió fajták

Dió fajták

A nálunk termesztésben lévő közönséges diót az ókori görögök valószínűleg Prezsiából szerezték. A görögöktől került a mag Rómába, ahol először Jovis Galans vagy Jupiter makkja néven nevezték, és valószínűleg innen ered a Juglans név. A Juglans regia Itáliából terjedt el Európa többi országába. A dió Magyarország egész területén megtalálja a szükséges életfeltételeit, vagyis egyedi fákat vagy ligetes tájgyümölcsöket bárhová ültethetünk. A gazdaságos árutermesztéshez azonban maradéktalanul ki kell elégíteni a termőhellyel szemben támasztott igényeit. Hazánk területe a dió természetes elterjedési területének északi határához közel van, ezért a hűvösebb országrészek alkalmatlanok üzemi diótermesztésre. A nyugalmi időszakra jól felkészült fák a téli fagyokat károsodás nélkül elviselik. A késő tavaszi fagyokra a korán fakadó fajták fokozottan érzékenyek. A dió a túlzott nyári hőséget is nehezen viseli, főként ha ez szegényes vízellátással párosul. Emellett a dió a nagyon fényigényes növények egyike...

Gyümölcs magazin hírek
Szardínián termesztettek először sárgadinnyét Európában
Szardínián termesztettek először... Sárközy Júlia, az MTI tudósítója jelenti: A Földközi-tengeri medence legrégebbi sárgadinnyemagjait találták meg Szardínia szigetén. A negyvenhét dinnyemag a Krisztus előtti 2. évezredből maradt fenn. Szardínia nyugati partján, az Oristano-öbölhöz közeli Sa Osa nevű helység egyik bronzkori kútja őrizte meg a sárgadinnyemagokat. A korábbi leletek alapján a...
Szuperbanán javíthat milliók egészségén Afrikában
Szuperbanán javíthat milliók... Szuperbanán, azaz genetikailag módosított, alfa- és béta karotinnal gazdagított...
Málna (Rubus idaeus)
Málna (Rubus idaeus) A málna (Rubus idaeus), magyar népies neve a boldogasszony csipkéje és a himpér, a...
Dió leírása

Dió leírása

A dió vagy diófa (Juglans) a diófélék vagy diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó nemzetség. Közepes, vagy nagy termetű (10-40 m magas) lombhullató fák, 20-90 cm-es, 5-25 levélkéből összetett leveleik páratlanul szárnyaltak, termésük diótermés (csonthéjashoz hasonló, zárt kupacsú makk). A nemzetség 21 faja az Óvilágban Délkelet-Európától Japánig, az Újvilágban Délkelet-Kanadától nyugatra Kaliforniáig, délre Argentínáig előfordul. A génusz neve, Juglans a Jovis glans, azaz Jupiter makkja kifejezésből ered - átvitt értelemben, istennek való termés. A Kárpát-medencében két fajukkal találkozhatunk gyakrabban, az egyik az ehető diót termő közönséges dió (J. regia), a másik az Észak-Amerikából származó, Európában parkokban díszfaként ültetett, illetve néhol erdőgazdasági jelentőségű fekete dió (J. nigra). A nemzetség legismertebb tagja a közönséges dió (J. regia, szó szerint királyi dió), ami délkeletre a Balkántól Délnyugat- és Közép-Ázsiáig, a Himalájában és Délnyugat-Kínában is honos. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az iráni Shahmirzad ültetvény a legnagyobb a világon 700-750 hektáros nagyságával. Kirgizisztán területén 230 700 hektár dióerdő található, ahol a J. regia a domináns fa a felső koronaszinten (Hemery and Popov, 1998). A diók közül a J. regiát termesztik legszélesebb körben ízletes terméséért...

Tuti menü